Füge: Megesett az eset...

Most már kicsit könnyebb szívvel tudom leírni az elmúlt napok eseményeit. Panni és Bizsu egy egész délutánt velünk töltöttek tartották bennünk a lelket, amiért nagyon hálás vagyok, nagy segítség volt! :) Lementünk a kutyasuliba. Bizsu már rutinosan végigugrált a pályán, Fügivel pedig még csak próbálkozás szinten, de nekifogtunk. Minden egyes ugrás után nagy örömtánc, ujjongás, már szinte Füge is csodálkozott üdvrivalgásomon. Majdnem 3 óra játék, rohangálás és sörözés után, rászántuk magunkat a dokira. Mind a két kutya teljes pánikban várakozott, egyiket sem köti túl jó élmény a rendelőhöz. Beszéltük is, hogy nem túl hálás munka állatorvosnak lenni, szegények csak segíteni akarnak, de minden állat legszívesebben kirohanna a világból ha meglátja :). Füge nagyon nyugtalan volt, amíg meg nem jelent Lizi, a határtalan szeretetet és nyugalmat sugárzó labrador keverék. Onnantól mintha kicserélték volna, össze vissza puszilgatták egymást, olyan jót játszottak volna, de akkor sajnos már nem mehettünk.

Kisebb várakozás után sorra kerültünk. Leküzdve a szédülést, hányingert és rosszullétet, bekísérhettem Fügit. Szegénykémnek olyan lehetett, mintha minket vinnének egy hullaházba. A földön pokrócokon ébredező kutyusok, cicusok teljes önkívületi állapotban. Megkapta az altatót, majd szépen lassan ő is elbóbiskolt mellettem.

Másfél óra múlva kellett mennem érte. Már ébredezett, de nagyon nem volt magánál. Hazavittük, betettük a kis ágyába. Szegénykém nem túl jól viselte az altató utóhatásait, annak ellenére, hogy nem evett egy napja, sokat hányt. Éjszaka kezdett kimenni az érzéstelenítő hatása, sokat sírdogált, mászkált, nem találta a helyét. Próbáltam megnyugtatni, odafeküdt az ágyam mellé, majd szépen elaludt.

A másnap még nehézkesen ment. Nem evett egész nap semmit, sőt amikor elé tettem a reggelit, beleszagolt, rögtön rosszul lett. Mondta a doki, hogy valószínűleg nem fog enni még másnap, de én kiröhögtem...Füge??? nincs olyan betegség, állapot, atomrobbanás, ami elvenné az étvágyát...tévedtem :) Estére lett annyira jól, amikor etettem a népes társaságot jött oda, hogy ő mikor kap. :)

A sebével nagyon türelmes, ezért nem tudom eldönteni, hogy vannak e fájdalmai, vagy viszket e. Néha olyan lendülettel megy neki a lépcsőnek, hogy pislogni sincs időm, nem hogy szólni. A vágás miatt is csak párszor kellett rászólni, de a biztonság kedvéért kapott egy pólót. Azt hiszem új divatot teremtek: "kutyaizompóló" :D.
Így elmondhatom, hogy a nehezén túl vagyunk. Az erejét visszanyerte és csak egyre jobban lesz, mert már folyamatosan kunyizik...:) Ma reggel már el is mentem vele egy kisebbet sétálni, hogy ne szokjon el a kinti ingerrengetegtől.