"Otthon, édes otthon..."

                                                         

A skizofrénia egy súlyos betegség, amely sok esetben teljes meghasonulással jár. Amikor leköltöztem Szegedre 4 éve, két teljesen különböző életet kezdtem élni, és sokszor keltem úgy, hogy na most hol is vagyok...Szép lassan hozzászoktam, hogy két fél életem van, egyiknek sem tudok maximálisan megfelelni, de lássuk be ilyen a két laki élet.

Érdekes látni, hogy Füge is ugyanezt a mintát tükrözi. Lent kialakítottunk egy életet szokásokkal, rutinokkal, amihez látom egyre ügyesebben alkalmazkodik. Nem rág szét mindent ami az útjába kerül, csak azt, ami az övé. Felépítettünk játékszabályokat, amiknek szépen próbál megfelelni. Aztán havonta egyszer hazajövünk Solymárra, és megborulni látszik minden....

Mint sok kedves kutyás barátom alátámasztaná, az otthoni szabályok mindig újjak. Mivel a kutya gebe, kapjon napi 5x extra adag kaját, "Füge, gyere ide!"  - hagyd most olyan aranyosan játszik, nézd Panni, hogy élvezi ezt a játékot?! (hogyan szedjük szét a pórázt 5 perc alatt, amiről hetek óta próbálom leszoktatni sétálás közben)...stb. Ennek tökéletes eredménye, hogy egy teljesen más kutya áll velem szemben, akinél nincsenek szabályok, ha épp a virágot akarja rágni, akkor ahhoz nekem semmi közöm, ha nincs kedve oda jönni, akkor elmegy a másik irányba.

A jelen álláspont szerint van két kutyám: az egyik feje felett ott lebeg a glória, a lapockái helyén pedig szárnyak nőnek ki, a másiknak két szarvacska bújik meg a füle mögött és az első adandó alkalommal kijátssza a szabályokat. Ez automatikusan vonja maga után, hogy az előbb említett kutyáknak két gazdája van: az egyik türelmes, koncentrál, hogy ne a hibákra építsen, a másik az első rossz mozdulatnál felemeli a hangját és kijön a sodrából, ha azt látja inkább megint a többi családtagnál puncsol, mint, hogy neki engedelmeskedne...

Mint már említettem, a skizofrénia súlyos betegség...:)

Az itthoni élethez hozzá tartozik a korán kelés. Szegeden sikerül már néha fél 8- 8-ig is lustálkodni egy egy jobb reggelen, de itt esélytelen. 6 órától egészen 7óráig vagy a hátamon ugrált, vagy a papucsomat hozta enyhe célzással, hogy ugyan menjünk már sétálni. Amennyire nehéz volt az elindulás, annyira meg is érte (néha még igazat is adok Füginek :D). Gyönyörű napsütéses reggelünk volt, ami a képeken is látszik. A sok mínusz után, kifejezetten tudtuk értékelni:)

                                          gazolunk...ezt a szokását anyukám értékeli s legjobban :D

                                     mit nem adnék Szegeden, legalább fele ekkora kis dombocskáért...

                                                                 nyúúúúúúúúúúúl...:D

"De nehéz az iskola táska..."

                                                 

Füge belépett az élet körforgásába, kisiskolás lett! Hétvégente két alkalommal fogunk járni a kezdő csoportba. Füge a legfiatalabb és egyben a legbohókásabb is, de ha megfelelően éhes, gond egy száll se...:)

Első alkalommal gyakoroltuk a lábhoz igazodást, láb mellett sétálást, ültetést, fektetést, helyben maradást. A lábhoz igazodás még új dolog volt számunkra, így sokszor nem tudtam eldönteni kinek jelent nagyobb feladatot neki, vagy nekem....Szombaton még azzal a naiv gondolattal indultam útnak, hogy nincs az az ételmennyiség, ami után  ne dolgozna Füge..de tévedtem, másnap már a reggelit ki kellett hagyni, hogy a délutáni foglalkozáson elég motivált legyen. Sok még az új inger, új kutyus, zavaró tényező, hogy könnyen elkalandozzon a figyelme. (Még ha beleszakadt is a szívem, hogy éheztetnem kell szegény fejlődő szervezetet, aláírom, úgy dolgozott vasárnap, mint a kis angyal). Nem elég számára a jutalomfalat, fontos arra is odafigyelnem, hogy jó kedvvel és türelemmel történjen a tanulás. Olyankor úgy szívja magába az új tudást, mint a szivacs:)

                   
                                                           (Kata és Zorka látogatásakor)

Az iskolában látottakat itthon is szoktuk gyakorolni, hozzáadva egy-két trükkel. Kaptunk rendesen házi feladatokat is, mivel most 2 hét ki fog maradni a hazautazás miatt. Megy már a pacsi, a forgás, a kukucs - majd tolat és előrehalad figyelve arra, hogy a lábam között maradjon. Kis koromban Papáéknak a csillagokat is le kellett nekem hozniuk, hogy valahogyan motiváljanak a tanulásra, Fügén azt látom, hogy ilyenkor a legaktívabb és legboldogabb...:D ha ez a későbbiekben sem változik, akkor nem lesznek itt nagy problémák:)

Iskola után egyikünket sem kell altatni általában. Füge felméri az otthoni helyzetet, tudomásul veszi, hogy nem változott semmi mióta elmentünk otthonról, majd összeesik és egy röpke 2 órás sziesztát tart (már ha megteheti :D)...

A kezdetek

Most IV. éves gyógypedagógus hallgató vagyok. Mivel igen szakmába vágó a téma, már egy jó ideje fejembe vettem, hogy lesz egyszer egy kutyusom, akit terápiás célra szeretnék felnevelni. Régi álmom volt egy golden retriever, így csak abban gondolkodtam. Sokan ijesztgettek, hogy csak nyertes és törzskönyves szülőktől vásároljak kutyust, a fajta túltenyésztéséből adódó betegségek miatt. Végül 2011. karácsonyán hosszas keresgélés és telefonálgatások utána, megtaláltam Füge almát. 2 kiskutyus várt még az új gazdira. Felvettem (hozzáteszem teljes laikusként) mindkettejükkel a Volhard féle kutyakölyöktesztet. Igaz, Füge enyhe dominanciát mutatott és az apportírozás sem volt az erőssége, de mégis ő kellett nekem :)

Teljes kezdőként vágtam bele a témába, szerencsére rengeteg támogatóval körülöttem. Sokat köszönhetek Katának és Zorkának, mert minden apró ijedelmemre volt és van is megnyugtató válasz. 

Füge ahogy hozzám került, belevágtunk a tanulásba. Egy hét alatt már tudta az "Ül!", "Nem szabad!", és az etetés előtt tessék leülni parancsokat. Minden egyes lépésemet figyeli, azt várom, hogy lassan mikor csinálja utánam őket :). A tanulás mindig játékosan ment, hatalmas dicséretekkel fűszerezve. Füge most 3 hónapos, és a döntésemben csak megerősített. Az embereket imádja, valószínűleg még a betörőt is körbenyalogatná nagy örömében, a gyerekekről nem is beszélve. Már jó ideje gyakoroljuk a behívást, de ha egy gyereket meglát, megszűnik körülötte létezni a világ. Sok munka áll még előtte, de úgy gondolom a legtöbbet nekem kell tanulni, mivel teljes mértékben engem tükröz vissza. Megérzi a félelmeimet, a bizonytalanságomat, de azt is ha jó vagy rossz kedvem van. Úgy gondolom, egy ilyen társsal mellettem elérhetjük közösen a céljainkat és a nehézségek sem fognak olyan nagy akadályt okozni. 

Íme pár kép a kezdetektől:

Amikor hozzánk került Füge, és megkapta a vacsoráját még le sem tehettem az edényt a földre, már kilökte, és felhabzsolta az egészet. A habzsolás megmaradt, de jobb tudni az előzményeket, hogy a videó igencsak értékelhető legyen :)

http://www.youtube.com/watch?v=torYn3HAFP4&feature=share

A másik videó a klikker alapozását mutatja. Azóta az új trükköket is ezzel a szerkentyűvel tanuljuk, mert nagyon jól motiválható vele.

http://www.youtube.com/watch?v=H49RJFBvu9M&feature=share