A személyiségfejlődéshez tanulmányaink szerint több tényező is szükséges. Első a genetika, mit öröklünk szüleinktől, kinek a génjei dominánsabbak bennünk. Második és sok esetben legmeghatározóbb, a szűkebb és tágabb értelemben vett környezet. Mit látunk, mit hallunk, mit tapasztalunk és ezt mennyire hasznosítjuk. Tudunk e racionálisan dönteni, vagy csak sodródunk az árral. A gyerekek tökéletesen tükrözik otthoni környezetüket; meg szeretnéd ismerni a szülőt? Ismerd meg a gyermekét, és szinte mindenre megkapod a választ...
Vajon hogy van ez az állatok esetében?
Mint első bejegyzésemben már említettem, Füge 7-8 hetes korában mutatott dominanciája okozott a leggyakrabban gyomorgörcsöt. Tudtam, hogy ő kell nekem, de nagy meccseket fogunk vívni. Erre 4 hónapos korára rácáfolt. Igaz laikus vagyok még a témában, és valószínű 1 éves korára megint egy teljesen más kutya fog mellettem állni, de izgalmas nézni, hogy napról napra mennyit változik, nyugszik és figyel. Sokszor úgy érzem, hogy saját kutyám kiegyensúlyozottabb nálam...:D Ez egyelőre még nem elfogultság, hanem rácsodálkozás :)
Hogy genetikailag mit hozott magával azt még nem tudom, de hogy velem mit tanul, az egyre jobban köszön vissza.
Az "öreg" mellett képes egészen picire összemenni :D Még Encikétől (cica) is hajlamos összepisilnie magát (az már kérdés hogy félelmében vagy örömében)
A suliban tanuljuk az engedelmességi alapjait. Az eddig alkalmazott technika bevált, így a reggeli megvonása után nagyon ügyesen dolgozik. A helyben maradás nem tökéletes még ha a többi kutya is jelen van, de folyamatos gyakorlás alatt áll.:) A trükkök egy bukfenccel gyarapodtak, és a pacsit kiegészítettük a másik lábbal is. Niki segítsége révén már hámmal közlekedhetünk a városban, és a dummyval való kiképzést is elkezdtük. Pár napos etetés után megpróbálkoztunk az apporttal is. Egy - egy alkalom kivételével, lassan kezd ráérezni, hogy mi mindent kéne majd vele tenni..:)
Köböl Erika segítségével ma gyerekek közé tudtam vinni. Ez volt a második alkalma, hogy ennyi gyerek egyszerre megrohamozza. Féltem tőle, hogy a nagy örömben ugrálni fog és túl fogja pörögni magát, de szerencsére nem volt semmi baj. Hozzá kell tenni, hogy 2 órája értünk haza, azóta Füge ott alszik, ahol összeesett...:) Viszont amint gyerekek közé értünk, onnantól a szabályok és az én hangom megszűntek létezni, mintha teljesen elveszett volna az éterben. Remélem lesz még hasonló lehetőségünk, hogy szokjuk az ilyen helyzeteket.
Hosszú hétvégén a Tiry családdal voltunk nagyot kirándulni, köszönjük neki a képeket.
