"De nehéz az iskola táska..."

                                                 

Füge belépett az élet körforgásába, kisiskolás lett! Hétvégente két alkalommal fogunk járni a kezdő csoportba. Füge a legfiatalabb és egyben a legbohókásabb is, de ha megfelelően éhes, gond egy száll se...:)

Első alkalommal gyakoroltuk a lábhoz igazodást, láb mellett sétálást, ültetést, fektetést, helyben maradást. A lábhoz igazodás még új dolog volt számunkra, így sokszor nem tudtam eldönteni kinek jelent nagyobb feladatot neki, vagy nekem....Szombaton még azzal a naiv gondolattal indultam útnak, hogy nincs az az ételmennyiség, ami után  ne dolgozna Füge..de tévedtem, másnap már a reggelit ki kellett hagyni, hogy a délutáni foglalkozáson elég motivált legyen. Sok még az új inger, új kutyus, zavaró tényező, hogy könnyen elkalandozzon a figyelme. (Még ha beleszakadt is a szívem, hogy éheztetnem kell szegény fejlődő szervezetet, aláírom, úgy dolgozott vasárnap, mint a kis angyal). Nem elég számára a jutalomfalat, fontos arra is odafigyelnem, hogy jó kedvvel és türelemmel történjen a tanulás. Olyankor úgy szívja magába az új tudást, mint a szivacs:)

                   
                                                           (Kata és Zorka látogatásakor)

Az iskolában látottakat itthon is szoktuk gyakorolni, hozzáadva egy-két trükkel. Kaptunk rendesen házi feladatokat is, mivel most 2 hét ki fog maradni a hazautazás miatt. Megy már a pacsi, a forgás, a kukucs - majd tolat és előrehalad figyelve arra, hogy a lábam között maradjon. Kis koromban Papáéknak a csillagokat is le kellett nekem hozniuk, hogy valahogyan motiváljanak a tanulásra, Fügén azt látom, hogy ilyenkor a legaktívabb és legboldogabb...:D ha ez a későbbiekben sem változik, akkor nem lesznek itt nagy problémák:)

Iskola után egyikünket sem kell altatni általában. Füge felméri az otthoni helyzetet, tudomásul veszi, hogy nem változott semmi mióta elmentünk otthonról, majd összeesik és egy röpke 2 órás sziesztát tart (már ha megteheti :D)...